Akadályozzuk meg a bundafarmokat! - G-Portál

AJÁNLOM AZ OLDALT

Hírlevél

	Hónap képe

Menü

Ne légy mindig lehangoló!

A pszichiátrián az egyik beteg maga után húzza a cipőjét és azt mondja neki:

- Gyere, kiskutyám!

A többiek megkérdezik tőle:

- Mit húzol magad után?

- A cipőmet - válaszol a beteg.

- És miért?

- Azért, mert szeretem.

Mindenki nyugtázza a választ. Amikor továbbmegy, suttogva mondja:

- Jól átvertük őket, kiskutyám.

Hirdetés

- Segítsetek! Olvassátok el! Fontos! Katt ide

- Új kutyás kép katt ide

Állat kalauz

Hogyan segítsünk /Történetekben/

Szörnyűségek

Extrák

Anatómiák

Anatómiák : Lovak anatómiája

Lovak anatómiája

---- 2008.05.25. 19:34

/1.3/ Lovak patályának felépítése!

A körömképletek, organa digitalia

A körömképletek az utolsó ujjperc köztakarójának módosult képződményei, amelyek állatfajonként eltérő alakúak és szerkezetűek; lóban pata, ungula, kérődzőkben és sertésben csülök, ungula, húsevőkben karom, unguicula, emberen köröm, unguis.

A köztakaró szerkezetváltozása révén a hám, epidermis, rendkívül megvastagodott, és vastag rétegben elszarusodott szarutokot, capsula ungulae, képez. Az irha, corium, szemölcsös, helyenként lemezes rétege vastag, vérerekkel bőven átszőtt; szőrtüszők nincsenek benne, s a mirigyek is csaknem teljesen hiányoznak belőle. A bőr alatti kötőszövet, subcutis, helyenként fejlődött ki, ahol vaskos, zsírszövettel átszőtt párnát képez. Ez a három réteg veszi körül az utolsó ujjpercet és ízületét; lóban pl. a patacsontot, a pataízületet, a „patahengert” (pataízület+patacsont+a mély ujjhajlító izom végina+Brauell-bursa) és a patacsont ágait kiegészítő pataporcokat. A pata és a csülök szarutokja az irháról levonható, az utolsó ujjpercízületet és ujjpercet teljesen körülfogja; a húsevők karma csupán dorsalisan és kétoldalt, az ember körme pedig csupán dorsalisan borítja az utolsó ujjpercet.

A körömképletek funkciója többrétű: az ásás, kaparás, alátámasztás szerve, támadó fegyver. Rugalmassága révén csökkenti a rázkódtatást mozgás közben, tehát a végtag rugózó működését biztosítja, ugyanakkor védőszerv is, mely a külső mechanikai hatásokkal szemben védi az utolsó ujjpercet. Mindezek mellett tapintószerv is.

A ló patája, ungula

A ló patája ferde, csonka kúp alakú, sima felületű, szarutokba foglalt utolsó ujjperc, mely dorsalisan magasabb, palmarisan, illetve plantarisan alacsonyabb. Az elülső és a hátulsó, valamint a jobb és a bal oldali pata egymástól jól megkülönböztethető. Az elülső paták terültebbek, a talp felülete nagyobb, laposabb, a tojás tompa feléhez hasonlók. A hátulsók meredekebbek, a talpi felület keskenyebb, mélyebb, a tojás hegyes végéhez hasonló alakúak. Az oldalfalak közül a medialis fal mindig meredekebb.

A ló patája oldalról (Schmaltz szerint)

546. ábra - A ló patája oldalról (Schmaltz szerint)

A pata fala sima, felületén alig észrevehetően, a pártaszéllel párhuzamosan finom kiemelkedések és behúzódások (fiziológiai gyűrűk) vannak, amelyek a tartástól, a takarmányozástól és a betegségektől függően különböző távolságokban állnak egymástól. A szarutok egyes területeihez viszonyított alakváltozásuk a rendellenes megterhelés jele lehet.

A pata fala a hegyfalon a leghosszabb, az oldal- és sarokfal rövidebb. A három falrészlet hosszának aránya az elülső patán 3 : 2 : 1, a hátulsó patán 4 : 3 : 2. A hegyfal a talajjal az elülső patákon 45–50 fokú, a hátulsó patákon 50–55 fokú szöget zár be. Az oldalfalak palmaris, illetve plantaris irányban fokozatosan meredekebbé válnak, és a talajjal nagyobb szöget alkotnak. A szarufal medialisan meredekebb és vékonyabb, mint lateralisan. A sarokfal 100–120 fokú szöget zár be a talajjal.

A pata alakja a fajta, a kor, a használat, a végtagok, de különösképpen az ujjtengely állásának megfelelően változik. Így más az elülső és a hátulsó, illetve a jobb, és a bal pata. Szabályos az ujjállás, ha az ujjtengely elölről tekintve egyenes és a sagittalis síkban van vagy azzal csak 2–5 fokú, kifelé nyíló szöget zár be. Oldalról tekintve szabályos az ujjtengely, ha szintén egyenes, és az elülső végtagokon 45, a hátulsó végtagokon pedig 50–55 fokos szöget képez a talajjal.

A szarutok, capsula ungulae. Igen vastag, elszarusodott hámréteg, a pata részeinek megfelelően tagolódik. Felső széle a pártaszél, margo coronalis, amelynek belső felületén a szegélynek megfelelően sekély, kb. 2–4 mm széles szegélyárok, sulcus limbalis, és az alatt a pártát borító, vele párhuzamosan 1,0–1,5 cm széles, az előbbinél mélyebb pártaárok, sulcus coronalis, halad. A sulcus limbalis szaruja a szegélyszaru, epidermis limbi s. perioplum, amely palmarisan, illetve plantarisan szélesedik, és a sarokvánkosok bőrébe, epidermis tori, megy át.

A pata szabálytalan henger alakú falán, paries ungulae, dorsalis hegyfalat, pars dorsalis s. paries ungulae dorsalis, két oldalfalat, pars collateralis lateralis et medialis s. paries ungulae medialis et lateralis, és hátulsó sarokfalakat, pars angularis medialis et lateralis s. paries ungulae angularis lateralis et medialis, különíthetünk el, amelyek éles határ nélkül mennek át egymásba. A sarokfalak caudomedialis irányú hegyesszöget, a sarokélt, angulus parietis, képezve visszafordulnak a lábvég tengelye irányába, s mint saroktámasztók, pars inflexa lateralis et medialis s. pila angularis, a nyír két oldalához térnek. A szarutok talajra fekvő széle a hordozószél vagy szabad szél, margo solearis.

A talp, solea ungulae, homorú; szaruja, solea cornea, a hegyfal közelében levő, félhold alakú testecske, corpus soleae, kétoldalt hátrafelé elhegyesedő szárban, crus soleae laterale et mediale, folytatódik, amelyek a nyírt fogják közre. A talpszárak hegyes vége, angulus soleae lateralis et medialis, a sarokfal és a saroktámasztó közé ékelődik. A hordozószél a talpon túlterjed, és a talppal világosabb (szürkésfehér) színű, morzsalékony szerkezetű, kb. 3 mm széles fehérvonalban, zona alba, egyesül.

A nyír, cuneus ungulae s. furca, a talp középsíkjában hátul helyeződik, a nyíl hegyéhez hasonló alakú. Szarujának, cuneus corneus, dorsalisan irányuló hegye, apex cunei, középső teste, basis cunei, és hátrafelé széttérő két szára, crus cunei laterale et mediale, különíthető el. Belső felületén, facies interna, a középvonalban kiemelkedő kakastaréjnak, spina cunei, megfelelően a külső felületen, facies externa, a középső nyírbarázda, sulcus cunealis centralis, mélyed be, amelyet két oldalról a nyírszárak határolnak. A nyírszárak külső széle és a saroktámasztók között az oldalsó nyírbarázdákat, sulcus paracunealis lateralis et medialis, találjuk. A nyír harántmetszetben W alakú.

A pata irhája, corium ungulae, a párta irhájának módosult folytatása, collagen- és elasztikus rostokat tartalmazó kötőszövet, igen gazdag vérérhálózatot (vékony artériákat és vénahálózatot) és sok idegvégződést tartalmaz. A fal és a talp tájékán a patacsont periosteumával összeolvad; szőrtüszők nincsenek benne, mirigyek csupán helyenként találhatók. Felületén szabad szemmel is jól látható irhalemezek, illetve irhaszemölcsök vannak. A pata egyes részeinek megfelelően a szegély, a párta, a fal, a talp, a nyír és a sarokvánkos irháját különíthetjük el egymástól.

A bőr alatti kötőszövet, subcutis ungulae, a patában szintén módosult, az ízületi tokkal, illetve más helyeken a csonthártyával, az ínnal, szalagokkal pataporccal összenőtt. Helyenként vékony vagy fel sem lelhető. Nincs bőr alatti kötőszövet a fal és a talp irhája alatt; a szegély és a párta subcutisa közepes mértékben fejlődött. A nyír és a sarokvánkos tájékán viszont vastag, bő kapillárishálózatot, zsírszövetet tartalmazó rugalmas párnát képez. Ez az ún. „sejtes” nyír és a „sejtes” sarokvánkos, pulvinus toricus et pulvinus cunealis, amely a rázkódtatást csökkenti, a járás rugalmasságát biztosítja. A pataporcok között a mély ujjhajlító véginán helyeződnek, egymásba folytatódnak, dorsalisan irányuló, ék alakú párnát képeznek. A nyírban haránt irányú, a sarokvánkosban pedig proximalisan hajló, collagenrostokat tartalmazó kötőszövetből és azok rekeszeiben, „sejtjeiben” levő zsírszövetből áll, amelyben verejtékmirigyek is vannak. A sejtes sarokvánkos két oldalán haladó, élesen el nem határolt szalagok térnek a pataporcok hátulsó szögleteihez és a csüdcsont distalis végének két oldalához mint függesztőszalagok, miközben a pataporc-patacsonti és a pataporc-csüdcsonti szalaggal egybeolvadnak.

A ló patája (Nickel–Schummer–Seiferle szerint)

547. ábra - A ló patája (Nickel–Schummer–Seiferle szerint)

A talpi felületen a szarutok medialisan eltávolítva

A ló patája (Schmaltz nyomán)

548. ábra - A ló patája (Schmaltz nyomán)

Medialis feléről a szarutok eltávolítva

A pata részei. 1. Szegély, limbus, a bőr és a pata átmenetét határoló, szőrtelen, pigment nélküli bőrcsík, 2. a párta, corona, a szegély alatti, vékony szaruval borított, párta alakú részlet, 3. a fal, paries, amely a pata kúp alakú oldalfalát képezi, 4. a talajra fekvő talp, solea ungulae, 5. a talp szárai közé hátulról beékelődő nyír, cuneus ungulae, 6. a nyír fölött helyeződő, bőrrel borított sarokvánkos, torus ungulae.

1. A szegély, limbus, 3–5 mm széles, szőrtelen bőrcsík, a szarutok pártaszélét övezi, és annak a bőrbe való átmenete helyén található, a sarokvánkosok felé szétterül.

Felületes rétege a szegélyszaru, epidermis limbi, amely 4–6 mm széles és 0,5–0,8 mm vastag, vékony, puha, nedvdús, enyhén kidomborodó. Distalisan a pata falára húzódik mint a szarutok fedő- vagy védőrétege. A szegélyszarut a szegély irhájának szemölcsös rétegét borító stratum germinativum termeli. A középső réteg a szegély irhája, corium limbi, amely eres és szemölcsös rétegből áll. A ritkán helyeződő, vékony szemölcsök, papillae coriales, 1–2 mm hosszúak, és csúcsukkal előre és lefelé irányulnak. Az eres réteg a bőr alatti kötőszövettel szorosan öszszefügg.

A bőr alatti kötőszövet, tela subcutanea limbi (pulvinus limbi), 1–1,5 cm vastag. A köztakaró bőr alatti kötőszöveténél tömörebb, közepes mértékben fejlett, és szorosan összenőtt a szegély irhájának hálózatos rétegével. A dorsalis felületen ebben a rétegben a közös ujjnyújtó izom 3 mm vastag ina található, amely alatt dús vénahálózat van. A bőr alatti kötőszövet alatt az ujjpólya, fascia digiti, az alatt pedig dorsalisan a közös ujjnyújtó izom, palmarisan a mély ujjhajlító izom ina, kétoldalt a pataporc és a nyírcsont szalagjai, továbbá a pártacsont csonthártyája található.

2. A párta, corona, hámrétege, epidermis coronae, amely hosszanti szarucsövecskékből, tubuli epidermales, épül fel. A párta irhája, corium coronae, a szegéllyel szomszédos, azon át elődomborodó, 1,5–2 cm széles, körben haladó duzzanat alakjában tűnik fel. Hátrafelé laposodik és szélesedik, a sarokvánkoson át éles szélt képezve, a talpi felületre hajlik, pars inflexa corii coronae, ahol a nyír irhája mentén annak feléig követhető. A szarutok sulcus coronariusában helyeződik, sok rugalmas rostot tartalmaz. Az irhában szemölcsös és eres réteget különböztetünk meg. A párta irhájának szemölcsei, papillae coriales, 4–6 mm hoszszúak és distalisan irányulnak. Sűrűbben helyeződnek el, mint a szegély irhájában, rajtuk léc alakú kiemelkedések vannak, a szarutok sulcus coronariusának csövecskéibe, tubuli epidermales, nyúlnak.

A pata irhája és érhálózata (vázlatos rajz, Nickel–Schummer– Seiferle szerint)

549. ábra - A pata irhája és érhálózata (vázlatos rajz, Nickel–Schummer– Seiferle szerint)

3. A patafal, paries, külső rétege a szarufal, epidermis parietis. Rajta kívülről befelé haladva három, makroszkóposan is elkülöníthető réteget találunk.

Kívül foglal helyet a fedő- vagy védőréteg, stratum externum s. tectorium, mely a szegély irháján képződő szaruszegélyből nő lefelé, distalis irányba. A szarutok falára terjedő részletét fénymázrétegnek is nevezik. Oszlopos és oszlopok közötti szaruból áll. A szegély irhája termeli.

A középső vagy oszlopos réteg, stratum medium s. columnarium, a szarufal legvastagabb rétege, 1–1,5 cm vastag, a párta irhájának szemölcsein növekedik supra- és interpapillarisan. Vastag szaruoszlopokból, cylindri cornei, és oszlopok közötti szaruból áll.

A szaruoszlopok koncentrikus rétegben egymáshoz illeszkedő, elszarusodott sejtekből álló csövecskék (a csontszövet osteonjaihoz hasonlíthatók); három: külső, középső és belső rétegük van. Az egyes rétegekben polarizációs mikroszkóppal különböző irányú tonofibrillumok mutathatók ki, amelyek a szaruoszlopok rugalmasságát biztosítják. Az oszlopok közötti szaru rendszertelenül egymáshoz kapcsolódó sejtekből épül fel. A szaruoszlopok tömörek, egyenesek vagy kissé hullámosan lefutó, rugalmas képletek. A szarufalon hosszanti csíkolatot képeznek, distalisan a hordozószélig terjednek, a talajjal érintkeznek. A fal szaruja tehát kopik, ugyanakkor havonta kb. 8,1–8,9 mm-t nő, pótlódik.

A szarufal belső rétege a lemezes réteg, stratum internum s. lamellatum, 4–6 mm vastag szarulemezekből, lamellae epidermales, áll, amelyek az irhalemezeken supra- és interlamellarisan termelődnek; pigment nélküliek, számuk kb. 600, szoros összeköttetést létesítenek a fal irhalemezeivel. A hordozószél mentén a fal és a talp szaruja közötti összekötő rétegbe a fehérvonalba terjednek, amelyet az utóbbiak együttesen alkotnak.

A fal irhája, corium parietis s. lamellatum, a patacsont fali felületén és kétoldalt a pataporcokon foglal helyet. A sarokélen a párta irhájához hasonlóan szögben meghajlik, pars inflexa corii parietis, és a saroktámasztók irháját adva, a talpra tér. A fal irhája 6–8 mm vastag, vékonyabb a párta irhájánál, lemezes és eres rétege van. Alatta nincsen bőr alatti kötőszövet, szorosan összenő a patacsont stratum periostaléjával, azzal egységes réteget, a patacsont „függesztőberendezését” alkotja. Az irha lemezes rétege kb. 600 irhalemezből, lamellae coriales, épül fel. A párta irhája alatt alacsonyak, distalisan fokozatosan magasodnak; átlagos magasságuk 3–4 mm. A lemezek a hegyfalon a legmagasabbak, a saroktámasztókon a legalacsonyabbak, distalis végükön papillákra oszlanak fel. Mindegyik lemezen kb. 100–200 másodlagos, hosszanti, lécszerű kiemelkedés, lemezecske van, amelyek a felület növelése révén szorosabbá teszik az irha és a szarulemezek közötti összeköttetést.

4. A talp, solea, kissé homorú, a szarutok szabad széle övezi. A szarutalp, epidermis soleae, boltozatot alkotó, rugalmas lemez, 6–8 mm vastag, nedvdús szarufalból áll. A talp irhájának szemölcseit borító epidermis csírázórétege termeli; oszlopos és oszlopok közötti szaruból áll. A fal szarujával a fehérvonal köti össze; összefügg a nyír és a saroktámasztók szarujával is.

A talp irhája, corium soleae, 4–6 mm vastag, foltokban pigmentált, a patacsont planum cutaneumát borítja; hátrafelé a nyír és a sarokvánkos irhájába megy át; szemölcsös és eres rétegből áll. A szemölcsök 2–4 mm hosszúak, hullámos lefutásúak, és lefelé irányulnak, ritkábban helyeződnek, mint a párta irhája. Az eres réteg szorosan összenőtt a patacsont csonthártyájával, azaz nincs subcutisza.

5. A nyír, cuneus ungulae, az ujjpárna egy része; a talp szárai között foglal helyet. Külső rétege, a szarunyír, cuneus corneus s. epidermis cunei, ék alakú és oszlopos szerkezetű. Külső részét degenerálódott, „elhalt” szaru alkotja, amely puhább és rugalmasabb, mint az „elhalt” talpi szaru (a pata tisztításakor eltávolítják). A nyír irhája, corium cunei, jól fejlett szemölcsös rétegből és eres rétegből áll, a szemölcsök 3–4 mm hosszúak. A nyír bőr alatti kötőszövete, tela subcutanea cunei, a sejtes nyír, pars cunealis pulvini digitalis, a sejtes sarokvánkos előreterjedő részlete; rendkívül tömör, rugalmas rostos kötőszövet. Előre és kétoldalt fokozatosan elvékonyodik, és a pata talpának szélén már nem látható. Alatta a mély ujjhajlító izom inának végső részlete van. A mély ujjhajlító ín és a nyírcsont között a középső nyírbarázda közepének magasságában 2–2,5, cm átmérőjű nyálkatömlő, bursa synovialis podotrochlearis (Brauelli), foglal helyet (klinikai jelentőségű).

6. A sarokvánkos, torus ungulae, az ujjpárna két részre különülő, szélesebb részlete. Distalisan szintén az ujjpárnából fejlődő nyírrel olvad egybe, lateralisan és medialisan a pataporcok fekszenek rá. Hámja a szarusarokvánkos, epidermis tori, 1–2 mm vastag, felfelé a szaruszegélybe, oldalt és lefelé a fal, a nyír és a talp szarujába megy át. Állománya oszlopos szaruból áll, amelyet több verejtékmirigy kivezetőcsöve tör át.

A sarokvánkos irhája, corium tori, 2–4 mm vastag, szintén szemölcsös és eres rétegre tagolódik. Az irhaszemölcsök, papillae coriales, 2–4 mm hosszúak, distalisan irányulnak. Az eres réteg a sarokvánkos bőr alatti kötőszövetéhez szorosan hozzánőtt, és benne verejtékmirigyekre emlékeztető, de faggyúszerű váladékot termelő mirigyeket találunk, amelyek részben a tela subcutaneában is helyeződnek.

Bőr alatti kötőszövete, a sejtes sarokvánkos, tela subcutanea tori s. pars torica pulvini digitalis, 2–2,5 cm vastag. Ez a réteg a köztakaró bőr alatti kötőszövetéhez viszonyítva vastagabb, rugalmasabb és tömörebb. Sok rugalmas roston kívül zsírszövetet is tartalmaz. Rugalmas párna szerepét tölti be. A bőr alatti kötőszövet szorosan ráfekszik a mély ujjhajlító izom inának palmaris, illetve plantaris felületére, amely alatt a pártacsont distalis végének palmaris, illetve plantaris felülete, a nyírcsont, a pataporc és a patacsont található a pataízület szalagjaival.

A ló elülső lábvége

550. ábra - A ló elülső lábvége

A pata mechanizmusa. A pata mozgás közben, a lépés fázisainak megfelelően is változtatja alakját. A végtag megterhelésekor az oldalfalak hátulsó részei, továbbá a sarokfalak és a saroktámasztók egymástól távolodnak, a pata laposabb lesz, terül, hegyfala hátrafelé hajlik, a talp homorulata csökken. Súlyeltoláskor az oldalfalakon és a hegyfalon a pata tágul, előbb felsorolt részei pedig nyugalmi helyzetbe jutnak, esetleg egymáshoz közelednek. A végtag felemelésekor a pata újból nyugalmi állapotba jut.

A kérődzők csülkei, ungulae

A kérődzők és a sertés csülkei (főcsülkök), ungulae, a patához hasonló szerkezetű, páros, szimmetrikus képletek. Abban különböznek a patától, hogy a csülkökön nincs nyír (sejtes nyír), és nincsen saroktámasztó sem. A szaru- és irhalemezeken nincsenek másodlagos kiemelkedések, a lemezes irha a talp elülső részére is ráterjed. A párta nagyon széles, irhapapillái 1,8 cm hosszúak.

A csülök szarutokja (Willkens nyomán)

551. ábra - A csülök szarutokja (Willkens nyomán)

A csülkön falat, talpat és sarokvánkost különböztetünk meg. A falat egy dorsalis tompa él, margo dorsalis, dorsolateralis, pars collateralis abaxialis, és medialis interdigitalis, pars collateralis axialis, felületre osztja. A külső dorsolateralis felület ferdébben irányul, mint a medialis, amely meredekebb. A talp, solei ungulae, keskeny sáv a fal konkáv széle mentén, a sarokvánkosok ugyanis a talpi felületen – különösen juhban és kecskében – mélyen előrefelé terjednek. A sarokvánkos irhája alatt „sejtes sarokvánkos” található.

Az egymás mellett helyeződő két csülök együtt többé-kevésbé patához hasonló alakú; egymás tükörképének felel meg. A hátulsó csülkök hosszabbak és keskenyebbek, mint az elülsők, amelyek inkább széjjeltérnek. A lateralis csülök szélesebb és rövidebb, mint a medialis. A két csülköt áthidaló bőr zsírpárnája gátolja a dörzsölődést.

A csülök szarutokjának felső széle, a szaruszegély, keskeny, csipkézett szélű sáv; a szőrrel fedett bőr és a szarutok határán helyeződik. A sarokfalak felől fokozatosan szélesebbé válik, és a szarusarokvánkosba, a csülök közötti hasadékban pedig a másik csülök szaruszegélyébe megy át.

1. A szarufal dorsolateralis felülete domború, az interdigitalis homorú; hegyfali, oldalfali és sarokfali részre osztható. Proximalis széle a margo coronarius; szegélye, epidermis limbi, csipkés, distalisan a párta széles és vékonyabb szarujába, epidermis coronae, megy át. A szarufal – a patához hasonlóan – három rétegből: külső vagy fedőrétegből, a középső oszlopos rétegből és a belső lemezes rétegből áll. A fal a külső oldalon kb. 7 mm, a belsőn 5 mm vastag. A szarufalat a talppal az összekötő réteg fűzi egybe.

2. A szarutalp 4–5 mm vastag, elöl hegyben végződik, hátrafelé a sarokvánkosok irányába kiszélesedik. Szarvasmarhán viszonylag keskeny, rajta az elülső részén szarulemezeket is találunk.

3. A szaru sarokvánkos a talp szaruja mögött helyeződik, a szarufallal és a szaruszegéllyel áll összeköttetésben.

A csülök irhája általában olyan szerkezetű, mint lóban. A szegély irhája 4–7 mm széles, domború, hátrafelé szélesedve a sarokvánkosok irhájába megy át. Benne gyéren szőrtüszők és faggyúmirigyek is vannak. A párta irhája lapos, szélesebb, mint lóban, a szegély irhájától barázda határolja el. A szegély, a párta, valamint a sarokvánkosok irháján papillák, a fal irháján pedig irhalemezek vannak, rajtuk nincsenek másodlagos lécek; a lemezek száma marhán 1000–1500, juhon 550–700; elöl dorsalisan sűrűbben helyeződnek. A talpi felületen a keskeny talpi irhába mennek át. A sarokvánkosok irhája felé fokozatosan kisebbednek, majd eltűnnek. Juhfélékben a sarokvánkos irhája háromszögű, amit a talp irhája félholdszerűen határol.

A bőr alatti kötőszövet a sarokvánkoson fejlett, és a talpi felületre terjed, csaknem a hordozószélig ér. A szegély és a párta subcutisa vékony.

A fattyúcsülkök paradigitus, a főcsülkökhöz hasonló felépítésűek. Fali felületük kifelé, a sarokvánkosnak megfelelő részük pedig az ujj tengelye felé fordul. Egy erősebb köteg, a fattyúcsülkök ina, a lábközép pólyájához, a gyűrűszalag pedig az első ujjpercízülethez fűzi.

A sertés csülkei, ungulae

A csülkök a kérődzőkéihez hasonlóak. Az interdigitalis felület kicsi, a sarokvánkos kevésbé terjed a talpi felületre, ennek következtében a talp terjedelmesebb, mint juhfélékben. A fattyúcsülkök fejlettebbek a kérődzőkéinél, egyes részek jobban elkülönülnek egymástól, a talajt nem érik el.

A húsevők karmai, unguiculae

A karom hossz- és haránt irányban ívelt, oldalt lapos körömképlet, horogszerűen hajló hegyben végződik. Ez kutyában kopik, macskában azonban hegyes marad, minthogy a macska egy bőrtasak mélyébe visszahúzza a karmát. Jellemző a húsevők karmára a vele egységet képező, rendkívül fejlett ujjpárna, amely még a karom talpi felületére is ráterjed; a kettőt egymástól jól fejlett barázda határolja el.

A kutya karma

552. ábra - A kutya karma

A karmon falat, paries unguiculae, talpat, solea unguiculae, és karomhengert lehet megkülönböztetni. A falnak két oldalsó felülete van, ezek dorsalis tompa élben, dorsum unguiculae, találkoznak egymással. A talp keskeny, hoszszant tojásdad, szaruja száraz, morzsalékony. A karomhenger átmenet a bőr és a karom között, a patások szegélyének és pártájának felel meg. Itt a bőr hám- és irharétege befoglalja a karom tövét; hátrafelé és lefelé az ujjpárnába megy át. A subcutis e helyen fokozatosan megszűnik, a szőrtüszők és a mirigyek fokozatosan eltűnnek az irhából.

A fal szarutokja oldalt lapos ívben hajló lemez. A karomhengernél vékonyabb, distalisan vastagodik. Külső felülete sima, fénylő és pigmentált; belső felületén a pártaszél közelében sekély árok, a pártaárok, foglal helyet, amely a hegyfalon a legszélesebb, tőle a karomhát, dorsum unguiculae, vonalában hosszanti, fokozatosan keskenyedő árok terjed a szabad szélig, amit a párta érdús, 1 mm széles, szalagszerű irhája tölt ki; ez az irhaléc, amit irhaszemölcsök borítanak. A fal irhája aránylag kis terjedelmű, a karomcsont két oldalán az irhaléc különíti el; rajta párhuzamos, gyengén fejlett, vékony lemezek, részben papillák találhatók, az oldalfalak szarulemezei is csupán lupe nagyítással észlelhetők.

A talp szaruja lemezszerű, rétegekben leváló, elszarusodott hámból áll. Az irháról kutyában hosszabb, macskában rövidebb, distalis irányú papillák erednek.

A talpi párnák és ujjpárnák, tori proximales, intermedii et distales manus et pedis

A talpi és az ujjpárnák módosult köztakarórészletek. Szőrtelen félületükön a hám erősen megvastagodott és elszarusodott. Az irha hosszú papillákat alkot, a bőr alatti kötőszövet bőségesen fejlett; benne a mechanikai igénybevételnek megfelelően rendeződött durvább collagen- és vékony rugalmas rostok hálózatot alkotnak, rekeszeikben zsírszövet foglal helyet; ez nagy fokban csökkenti a rázkódtatást, nesztelen, rugalmas járást tesz lehetővé. A verejtékmirigyek a párosujjúakban hiányoznak. A párnák teljes számban a talpon járó állatokban fejlődtek ki. Három csoportba sorolhatók, 1. a lábtő párnái, torus carpeus et tarseus, 2. a lábközép párnái, torus metacarpeus et metatarseus, és 3. az ujjpárnák, torus digitales.

Szétszórtan önálló csöves mirigyeket is találunk a húsevők ujjpárnáiban, amelyek apokrin mirigyek, viaszszerű váladékot termelnek. A bőr alatti kötőszövetben arteriovenosus anasztomózisok, macskában Vater–Pacini-féle tapintótestecskék találhatók.

1. A carpalis és a tarsalis párnák a házi emlősállatokban – minthogy nem talpon járók – csupán csökevényes szervek. Az ujjon járó húsevőkön a tarsalis párnák teljesen eltűnnek, a carpalisok azonban megmaradnak. Mindezek a párosujjúakban hiányoznak; az egypatásokban mint a carpalis, illetve tarsalis párnacsökevények, fellelhetők a szarugesztenyék alakjában. Metacarpalis és metatarsalis párnákat húsevőkben találunk, egypatásokban ezek nyomai a csüdszőrök között helyeződő szarusarkantyúk. Ujjpárnák – szorosabb értelemben véve – ugyancsak húsevőkben fordulnak elő.

A ló szarugesztenyéi, torus carpeus et tarseus, az elülső, illetve a hátulsó lábtő közelében helyeződnek el. A torus carpeus az alkar medialis oldalán levő, kerekded-ovális képlet. A torus tarseus a hátulsó lábtő és a lábközép határán medioplantarisan helyeződő, hosszúkás tojásdad szaruképlet; szamáron nem lelhető fel.

2. A szarusarkantyú, torus metacarpeus et metatarseus, a csüdízület hátulsó felületén, a csüdszőrök között helyeződő, mintegy 2,5 cm magas, szürkésfekete, kúpszerűen elhegyesedő, szemölcs alakú képlet; a talpi párna maradványa. Belőle rostos köteg, a szarusarkantyú ina húzódik distalisan a nyír felé.

3. A ló nyírja és sarokvánkosa a többi házi emlősállat ujjpárnáival homológ szerv, a funkció hatására azonban annyira módosult, elszarusodott, hogy az ujjpárnára már nem jellemző szerkezetű.

A kérődzők és a sertés sarokvánkosa szintén nagymértékben módosult ujjpárna, mélyen előreterjed a talpi felületre.

Húsevőkben kifejlődtek a carpalis, metacarpalis, metatarsalis, valamint a digitalis párnák; a tarsalis párna kutyában hiányzik. A carpalis párna kerekded, kissé laposan elterülő párna; az os carpi accessoriumtól distalisan és kissé medialisan foglal helyet. Funkciója nincsen, a lábtő ugyanis nem érintkezik a talajjal. A metacarpalis (metatarsalis) párna szív alakú, egységes, az elülső lábon terjedelmesebb, mint a hátulsón, a III. és a IV. ujj, illetőleg a lábközép III. és IV. sugara tájékán, interdigitalisan, a fő lábközépcsontok distalis végétől az első ujjpercek distalis végéig terjedően foglal helyet. Rajta nyugszanak az ujjízületek. Az ujjpárnák száma egyezik az ujjak számával; az elülső végtagon a csökevényes első ujjnak is van ujjpárnája. Hosszant tojásdad alakúak, elülső végük felé tompa csúcsban végződnek.

Fejlődése. A körömképletek és az ujjpárnák a fejlődés során a hám, az irha és a bőr alatti kötőszövet, valamint az utolsó ujjperc csontjának és ízületeinek átalakulása révén fejlődnek ki. A hám sejtjei élénken sarjadzanak, elszarusodnak, szaruoszlopokat, -lemezeket képeznek. Így fejlődik a szarutok. Faggyú- és verejtékmirigyek nem fejlődnek ki. Az irha megvastagodik, és az elszarusodott hámrétegnek megfelelően hatalmasan fejlett irhaszemölcsöket, -lemezeket képez. A subcutis nagyon vékony, a csonthártyával szorosan összenő, annak periosteumává válik. Helyenként (sejtes nyír, sejtes sarokvánkos) megvastagodva talp- és ujjpárnákat képez.

A ló patája négy periódusban fejlődik ki. A fejlődés első két hónapjáig a hám vastagodik, a pata már kialakul, a fal és a talp jól elkülönül egymástól. A párta, a sarokvánkos és a saroktámasztó irhája is kifejlődik. A harmadik hónapig a fal irhalemezei jól láthatók. A pata 10–20 mm hosszú. A 22–32 mm hosszú embrióban supra- és interpapillarisan hám termelődik. 7 hónapos magzatban a fali felületen megindul az elszarusodás, amely a születésig befejeződik.

A szarv, cornu

A kérődzők szarva, cornu, a homlokcsont szarvnyúlványát borító, szőrtelen, mirigy nélküli, módosult köztakaró. Hím- és a nőnemű kérődzőkben egyaránt hosszú, görbült és kúpszerű. Nagysága és iránya faj, kor és nem szerint is különbözik. Alapját, basis cornus, testét, corpus cornus és hegyét, apex cornus, különböztetünk meg. Csontos vázát a homlokcsont külső lemezén kiemelkedő szarvnyúlvány, processus cornualis (apophysis), adja. Juhfélékben a periosteum önálló magjából, os cornus (epiphysis), fejlődik, és később a homlokcsonttal összenő. A szarvnyúlvány szarvasmarhában oldalt, juhfélékben inkább felfelé irányul. A szarvnyúlványba a homloköböl, sinus cornus, alakjában beterjed; azt a homloköböl nyálkahártyája béleli (Cavicornia = tülkösszarvú).

A szarvat kívül vastag, elszarusodott hám, epidermis, borítja; ez adja a szarv legnagyobb részét, a szarv szaruhüvelyét. Oszlopos és oszlopok közötti szaruból áll. A stratum germinativum proximodistalisan növő sejtjei a szarv hegye felé tolódnak. A szaruhüvely az irha papilláin a szarv hosszában nő. Festékanyaga pigment, amely a szarv fajra jellemző színét (barna, fekete) adja; az oszlopok közötti szaruban foglal helyet. A tülökszaru és a bőr hámja között szőrrel kevésbé fedett, irhapapillákban gazdag zóna foglal helyet, amely a szegélyszarut termeli.

A szarv irhája szorosan összenőtt a homlokcsont, illetve a szarvnyúlvány csonthártyájával. Az irhapapillák a szarv hegye felé vékonyabbá válnak; itt alacsony irhalemezek is találhatók. A szarv tövén az irha papillái ún. koronát alkotnak. A szaruhüvely ezen a helyen a legvékonyabb. Bőr alatti kötőszövete nincsen, az irha a periosteummal összenőtt.

A szarvasmarhában többé-kevésbé ívben hajló vagy spirálisan csavarodott, harántmetszete kerek vagy kissé lapos. Bikán rövid, inkább egyenes, ökrön nagyon hoszszú, hosszabb és vastagabb, mint tehénben. A juh szarva tompán háromélű, irányulása, csavarulata és hossza különböző lehet. A kecske szarva árszerű, hosszú; elülső széle élesebb, mint a hátulsó, medialis felülete lapos, csavarodott is lehet; fel, hátra és kifelé irányul.

Hiányos táplálkozás, vemhesség, idült betegség esetén a szarvon ún. szarvgyűrűk, évgyűrűk keletkeznek, amelyek a vemhességek számának meghatározásához nem adnak pontos adatot, csupán tájékoztató jellegűek.

Ér- és idegellátása. Artériái és vénái az a. et v. temporalis superficialisból (a. et v. cornus) származnak; a szarv idege a r. cornualis (n. zygomaticus, V2); kecskében a n. infratrochlearis (V1).

A szarvasfélék agancsai szekunder bőrcsontok, amelyek a homlok kerek alakú területén, a rózsán fejlődnek. A bőr a rózsát borítja. A fejlődő agancs bőrrel borított, amelynek hámja az agancs teljes kifejlődése után ellökődik az agancs felületéről. A szarvas évente elveti az agancsát, és eggyel vagy kettővel több ágú agancsot növeszt helyette. Az agancs tövét, a rózsa közeli circumferentiát apró gombok övezik. Az agancs levetése előtt az agancs a rózsatő felőli basisát osteoclastok puhítják fel, majd necrosis révén az állat leveti agancsát. Helyét kezdetben csonthártya, majd arra rásarjadzó, pehelyszőrökkel borított bőr-„barka” borítja be.

Fejlődése. Az üreges szarvúakhoz (Cavicornia) tartozó kérődző háziállataink szarvkezdeménye az 5,2 cm-es szarvasmarha-embrióban már megtalálható. A hám vastagodik, körkörös barázda veszi körül (11,3 cm-es embrió), majd a homlokcsont a szarv telepe alatt hosszanti lemezeket képez. Születéskor a kissé kiemelkedő szarvkezdeményt szőrforgó jelzi. Rajta az irhán irhapapillák, irhalemezek is fejlődnek, amelyeken oszlopos és oszlopok közötti szaru nő. A kezdetben tömör szarvnyúlványba a homloköböl beterjed (sinus processus cornualis). Héthetes borjúban a homlokcsont szarvcsapot képező szarvnyúlványán érdes felületű kis szarvat találunk.

Az agancs hámszerv, bőrcsontként fejlődik mint tömör hámképlet, s az ivari ciklusnak megfelelően évenként ellökődik.

	Érts meg!

	Idő

Log in

Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót

	Hányan vagyunk?
	Indulás: 2007-09-22

	A hónap festett képe

	Mit gondolsz?
	Hagyj üzenetet! Sajnos a böngésződ nem képes a beillesztett keretek megjelenítésére. Név: Üzenet:

Rajzoltál már állatot?

Linkek

szavazz

Szavazás állásaLezárt szavazások

	Aranyos vagy sem a tigriscsíkosra festett kiskutya?
	Lezárt szavazások

Az Anya, ha mûvész - Beszélgetés Hernádi Judittal és lányával, Tarján Zsófival - 2025.05.08-án 18:00 -Corinthia Budapest ***** ✨ Egy receptes gyûjtemény, ahol a lélek is helyet kapott – ismerd meg a „Megóvlak” címû írást! ***** Hímes tojás, nyuszipár, téged vár a Mesetár! Kukkants be hozzánk! ***** Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 ***** Nagyon ütõs volt a Nintendo Switch 2 Direct! Elemzést a látottakról pedig itt olvashatsz! ***** Elkészítem születési horoszkópod és ajándék 3 éves elõrejelzésed. Utána szóban minden kérdésedet megbeszéljük! Kattints ***** Könyves oldal - egy jó könyv, elrepít bárhová - Könyves oldal ***** 20 éve jelent meg a Nintendo DS! Emlékezzünk meg ról, hisz olyan sok szép perccel ajándékozott meg minket a játékaival! ***** Ha érdekelnek az animék,mangák,videojátékok, japán és holland nyelv és kultúra, akkor látogass el a személyes oldalamra. ***** Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon! ***** Könyves oldal - Ágica Könyvtára - ahol megnézheted milyen könyveim vannak, miket olvasok, mik a terveim... ***** Megtörtént Bûnügyekkel foglalkozó oldal - magyar és külföldi esetek. ***** Why do all the monsters come out at night? - Rose Harbor, a város, ahol nem a természetfeletti a legfõbb titok - FRPG ***** A boroszkányok gyorsan megtanulják... Minden mágia megköveteli a maga árát. De vajon mekkora lehet ez az ár? - FRPG ***** Alkosd meg a saját karaktered, és irányítsd a sorsát! Vajon képes lenne túlélni egy ilyen titkokkal teli helyen? - FRPG ***** Mindig tudnod kell, melyik kikötõ felé tartasz. - ROSE HARBOR, a mi városunk - FRPG ***** Akad mindannyijukban valami közös, valami ide vezette õket, a delaware-i aprócska kikötõvárosba... - FRPG ***** boroszkány, vérfarkas, alakváltó, démon és angyal... szavak, amik mind jelentenek valamit - csatlakozz közénk - FRPG ***** Why do all the monsters come out at night? - Rose Harbor, a város, ahol nem a természetfeletti a legfõbb titok - FRPG ***** why do all monsters come out at night - FRPG - Csatlakozz közénk! - Írj, és éld át a kalandokat!