Pusztai macskának is nevezik. Bizonyos tekintetben embékeztet egy téli bundában pompázó európai vadmacskára, különösen ami rövid, igen dús szőrű, sávozott farkát illeti. A felnőtt példányok teljes hossza elérheti az egy métert, a farok ennek mindtegy harmada. Vastag, sűrű, a hosszú szőrű házimacskákhoz viszonyítva meglehetősen durva szálú bundája 6 centiméteres. Szőrszíne általában ezüstös okkerárnyalatú, akadnak azonban sárgásvörös és sérgásszürke példányok is. Elterjedési területe a Kaszpi-tenger keleti partjától Türkménia magassztyeppein, a Bajkálon keresztül egész Mongóliáig, Tibetig és a Kínai Szecsuán tartományig nyúlik. Búvóhelyként sziklahasadékokat és barlangokat használ. Túlnyomórészt kisemlősökkel és apróbb madarakkal táplálkozik. Ő maga viszont zsákmányul eshet farkasoknak, medvéknek, nagy ragadozó madaraknak, hópárducoknak. Állatkertekben értékes ritkaságnak számít. Fogságban - miután többnyire teljesen kifejlett állatok kerülnek a rácsok mögé - vad, fékezhetetlen.